Az imádkozás egy lehetőség, amit Isten adott az embernek, hogy kapcsolatba lépjen vele. Az imádságban a hívő érzi: Isten jelen van, Isten hallja, Isten válaszol. Ezért a hívő ember meghajol Isten mindenhatósága és szeretete előtt. A Szentlélek impulzusokat ad a helyes imádkozáshoz.
Isten egy szellemi, tökéletes, teljes mértékben független lény: Örökkévaló, nincs kezdete és vége. Az egy, vagyis egyetlen Isten az Atya, a Fiú és a Szentlélek. Ha az „Atyáról, Fiúról és Szentlélekről” van szó, akkor ez nem három istenséget jelent, hanem három személyt, akik az egy és egyetlen Istent alkotják.
Az istentisztelet Isten emberek iránti működése. Egyidejűleg az ember Isten iránti műve. Az istentiszteleten emberek gyűlnek össze, hogy közösen imádják Istent, dicsőítsék őt és hálát adjanak neki. Ugyancsak összegyűlnek azért, hogy hallják Isten hangját és részesüljenek a szentségekben. Így tehát az istentisztelet Isten és ember találkozása. Az istentiszteleten a gyülekezet megtapasztalja a háromszemélyű Isten jelenlétét, és megéli, hogy Isten szeretettel szolgálja az embert.
Az első, jeruzsálemi keresztényekről ezt olvassuk: „Ezek pedig kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban” (Az apostolok cselekedetei 2,42). Ebből alakultak ki az istentiszteletek elemei: az apostolok tanítása, a közösség, a kenyér megtörése és az imádkozás.
Az egyház nem támaszt alapvető kifogásokat a mesterséges megtermékenyítés végrehajtása ellen, amennyiben biztosított, hogy ennek során megtermékenyített petesejtek nincsenek elpusztításra ítélve.
Mesterséges megtermékenyítésre kizárólag házastársak esetében kerüljön sor, az ő petesejtjükkel és ondósejtjükkel.