A Szentírás – Biblia – az Isten tetteit, ígéreteit és parancsolatait tartalmazó írások gyűjteménye. Az Ószövetségből és az Újszövetségből áll. A Szentírás közvetíti Isten kinyilatkoztatásait, de nem tartalmazza teljességében Isten minden tettét. Isten gondoskodott arról, hogy mindaz fennmaradjon, ami az emberek üdvössége számára fontos.
A Szentírás szerzője Isten. Emberek, akiket a Szentlélek ösztönzött (inspirált), lejegyezték mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott. A bibliai könyvek formáját és kifejezésmódját meghatározza írójuk képzeletvilága, valamint az adott korban szerzett tapasztalatai Az „inspiráció” szó jelentése: „előérzet, ösztönös megérzés”. Az isteni inspiráció azt jelenti, hogy a Szentlélek egy embert valamire ösztönöz, valamit közvetít neki.
Az Új Apostoli Egyház az apokrif írásokat ugyanolyan fontosnak tartja, mint a többi ószövetségi írást.
A Szentírás az Új Apostoli Egyház tanításának az alapja. A Szentírás szolgál kiindulópontként az istentiszteletek prédikációihoz.
Az Új Apostoli Egyház nem ismer szabályozásokat a böjtre nézve, amit bizonyos napokon vagy alkalmakkor be kellene tartani. Ezzel a reformáció hagyományait követi. Hogy egyesek böjtölnek vagy sem, mindenkinek az egyéni döntése. Az üdvösség egyes egyedül a Jézus Krisztus fizetsége általi kegyelemből nyerhető el.
Bűn minden, ami ellenkezik Isten akaratával és Isten lénye ellen való, tehát minden szó, cselekedet és gondolat, mely Isten akarata és lénye ellen irányul. Bűn az is, ha az ember jót tehetne, de mégsem teszi (v.ö. Jakab levele 4,17). Az ember minden bűnnel vétkezik Isten ellen.
Ezzel szemben abból kell kiindulnunk, hogy vétkeinket, melyeket a bűnök által ellene elkövettünk, igazságosságában és irgalmasságában Isten különböző módon vizsgálja és értékeli.