Embléma

Az egyház emblémája az Új Apostoli Egyház vizuális ismertetőjegye, és így identitásának alkotórésze. A kereszt, a Nap és a víz a keresztény egyházat szimbolizálja, ezen túlmenően más jelentés nem párosul hozzá.

Bejegyzett márkajelként az egyház emblémája nemzetközileg, jogilag védett, és hivatalos arculatot kölcsönöz egyházi kiadványoknak valamint nyomtatványoknak és leveleknek. A nyilvánosság körében végzett munkában az embléma - a négyzettel és az egyház színével együtt - átveszi egy lógó szerepét, ami ismertetőjelként identifikálja az egyházat és garantálja felismerhetőségét.

Evolúciós elmélet

Az Új Apostoli Egyház az evolúciós elméletben nem lát elfogadható magyarázatot a teremtésre, mivel megfigyeléseibe és nézeteibe ez az elmélet nem vonja be Istent, mint teremtőt. Ugyanakkor az evolúció tudományos ismereteiben az egyház nem talál a Bibliával ellentétes kijelentéseket.

Az egyház tudatosan, határozott különbséget tesz evolúciós elmélet és evolúció között. Az elmélet, mint tudomány, leírja ugyan a törvényeket, melyek szerint az evolúció zajlik, azonban nem ad magyarázatot a teremtés okára. Ellenben az evolúció – vagyis a további kifejlődés az élő és élet nélküli természetben -  az Isten által adott természeti törvények szerint történik, így nem áll ellentmondásban a Szentírás kijelentéseivel.

Egyház

Jézus Krisztus egyháza – látható és láthatatlan oldalával együtt – ezzel a négy jellemzővel rendelkezik: egység, szent, általános közösség és apostolság. Az egyház e négy jellemzőjének neve: „notae ecclesiae”. Jézus Krisztus egyházának négy jellemzője – egység, szentség, általános közösség és apostolság – a különböző vallásfelekezetekben eltérő módon és eltérő mértékben tapasztalható meg.

Legegyértelműbben ott válnak nyilvánvalóvá Jézus Krisztus egyházának jellemvonásai, ahol az apostolok munkálkodnak: adományozzák a három szentséget élőknek és holtaknak, valamint hirdetik Isten igéjét, a súlypontot Krisztus hamarosan bekövetkező visszajövetelére fektetve. Ott épült fel az Úr megváltó műve: Az egyház azon részét jelenti, ahol az apostolok munkálkodnak, és közvetítik azokat az üdvözítő adományokat, melyek az első zsenge, vagyis Krisztus menyasszonyának felkészítését szolgálják.

Jézus Krisztus egyházához tartoznak azok az emberek, akik hisznek Jézus Krisztusban, és Uruknak vallják Isten Fiát. Megkeresztelkedtek a háromszemélyű Isten, az Atya, Fiú, Szentlélek nevében.

Eutanázia

Aki aktív eutanáziában részt vállal – vagyis véghezvisz cselekedeteket, melyek egy haldokló halálához vezetnek – vétkezik az ötödik parancsolat ellen. A szigorú feltételek mellett véghezvitt passzív eutanázia – vagyis az életet fenntartó és meghosszabbító orvosi intézkedések elutasítása – nem tekintendő az ötödik parancsolat elleni vétségnek. Az életfenntartó beavatkozások megtagadásáról elsőként a beteg dönt. Amennyiben nem képes akaratának kinyilvánítására, az orvos és a hozzátartozók egységesen hozzák meg a felelősségteljes döntést, mindenkor a haldokló emberi méltóságának szem előtt tartásával.

Élet a halál után

Az ember teste halandó, a lélek és az elme viszont halhatatlan. A testi halál után az ember tovább él a lélek és az elme egységében. Mindaz, ami az egész személyét jelenti, nem szűnik meg a halállal. A személyisége ezután a lélek és az elme által nyilvánul meg.

A holtak feltámadásakor a lélek és az elme egyesül egy feltámadási testben.

Élet, kezdet és vég

Az emberi élet a fogantatással kezdődik és az agyhalállal ér véget. Óvni és védelmezni kell, aktívan nem szabad neki véget vetni. A megboldogulás és a pillanat, amikor a lélek elhagyja a testet, nem határozható meg egyértelműleg. Az emberi élet védelme érdekében az egyház abból indul ki, hogy a nemzés pillanatától jelen van a lélek, és a lélekkel rendelkező élet az agyhalállal ér véget.

Életfenntartó intézkedések

Minden embernek joga van a méltóságteljes halálhoz. Az eutanázia és a palliatív orvosi kezelés azokra a haldokló betegekre vonatkozik, akiknek már semmi esélyük a gyógyulásra vagy szenvedésük enyhítésére. Keresztény nézeteink szerint csak az elhalálozás megkönnyítésében nyújthat segítséget, de nem okozhatja az elhalálozást. Elutasítjuk az élet kérésre történő kioltását vagy segédkezést öngyilkosság elkövetésében. 

A keresztény hit alapelvei ellen nem vétenek azok az intézkedések, melyek az életfenntartó eljárások, valamint a haldoklás során fellépő tünetek enyhítésére vagy nyugtatására irányuló beavatkozások visszautasításával, az élet megrövidítésének legkisebb rizikójával elhalálozáshoz vezetnek. A keresztény emberkép szemszögéből nagy jelentősége van a palliatív eljárásnak. A közeli hozzátartozók támogatása és az evangélium szerinti lelki gondozás enyhítheti a félelmeket, lelki-szellemi erőket mobilizálhat.

A betegek rendelkezése segíthet abban, hogy a haldoklók az általuk kívánt gondozásban részesüljenek.