Az egyház „igent” mond az életre. A családtervezés a házastársak ügye, az egyház azonban elutasítja a születésszabályozás azon módjait és eszközeit, melyek célja a megtermékenyített petesejt elpusztítása. A megfogant életet nem szabad megakadályozni további fejlődésében.
„Felszentelés” alatt beiktatást értünk egy lelkigondozói tisztségbe. Nem szentség, hanem áldáscselekmény. A felszentelés Isten áldását közvetíti. A tisztségbe hívott személy megszentelődik tisztségéhez. Az apostoli tisztség átadja a mindenkori tisztséghez szükséges erőt és a tisztséghez kapcsolódó hatalmat, legyen az diakónusi, lelkészi vagy apostoli tisztség. A tisztségviselő megbízást kap, hogy tisztségét a megadott keretek között gyakorolja.
A főapostoli tisztség alapja a megbízás, amit Jézus adott a péteri szolgálat bevezetésekor: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz a mennyekben is” (Máté evangéliuma 16,18.19).
A „péteri szolgálat” az alapvető szolgálat, mellyel Jézus Krisztus megbízta Pétert. A péteri szolgálathoz tartozik a gondoskodás mindazokról, akik Krisztus egyházához tartoznak, ahogy azt a feltámadott Jézus megparancsolta Péternek: ”Legeltesd bárányaimat! Legelted juhaimat!”
Jézus Krisztus feltámadt. Ezzel a hívő ember jogosan bizakodhat a saját feltámadásában és az örök életben: „Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a feltámadása is. Mert ahogy Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Krisztusban is mindnyájan életre kelnek” (Pál első levele a korinthusiakhoz 15,20-22).
A feltámadott Jézus Krisztusba vetett hit fontos, mert feltámadása által bizonyosságot nyer, hogy Jézus Krisztus a világ Üdvözítője (v.ö. Pál első levele a korinthusiakhoz 15,14).