Gyülekezet -
és körzet keresése

 

Katekizmus kérdésekben és válaszokban

09. Élet a halál után

Igen, az ember testből és elméből valamint lélekből van; egységet képez testből, lélekből és elméből.

Az ember teste halandó, múlandóságra van ítélve. Porból vétetett és porrá lesz (v.ö. Mózes első könyve 3,19). Ezzel ellentétben, a lélek és az elme a testi halál után is tovább él, vagyis mindkettő halhatatlan. Az ember személyisége tehát – mindaz, amit jelentett, amit átélt, érzett, hitt és gondolt – a testi halál után is megmarad.

„Isten ugyanis halhatatlanságra teremtette az embert, és saját lényének képmásává tette” (Bölcsességek könyve 2,23).

Különbséget teszünk az ember testi és lelki halála között. A testi halál a földi lét végét jelenti. Ha bekövetketik, a lélek és az elme elhagyja a testet. A lelki halál az elszakadás Istentől. A bűn következménye.

Amikor a Biblia a „második” halálról beszél (v.ö. A jelenések könyve 20,6; 21,8), akkor ez alatt az Istentől való elszakadást értjük, ami az utolsó ítélet után következik be.

utolsó ítélet: lásd 579.. kérdéstől

„Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Pál levele a rómaiakhoz 6,23).

A Biblia „halálnak” nevezi az Istennel ellenes hatalmakat is, melyek a testi és a lelki életet fenyegetik, és el akarják pusztítani. Ezért János jelenései megszemélyesítve írja le a halált: „És láttam: íme, egy fakó ló, a rajta ülőnek neve Halál, és a Pokol követte őt” (A jelenések könyve 6,8).

Élet és halál felett a háromszemélyű Isten az Úr. Feltámadásával Jézus Krisztus legyőzte a halált. Ezzel lehetővé tette az ember számára az örök élet elnyerését: „Ez most nyilvánvalóvá lett a mi Üdvözítőnk, Krisztus Jézus megjelenése által, aki megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet” (Pál második levele Timóteushoz 1,10).

Jézus Krisztus feltámadása a halottak feltámadásának alapja. Mivel ő feltámadt, a halottak is feltámadnak, „némelyek örök életre, némelyek gyalázatra és örök utálatra” (Dániel próféta könyve 12,2).

„Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságból, mi pedig elváltozunk” (Pál első levele a korinthusiakhoz 15,51.52).

A testi halál utáni életről már az Ószövetség is ír, az Újszövetség pedig többszörösen bizonyságot tesz róla. Péter első levele 3,19.20-ban például ez áll: „Így ment el [Jézus Krisztus] a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, akik egykor engedetlenek voltak, amikor az Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át.”

A lélek az elhunytak birodalmába kerül. Ezt „túlvilágnak” is nevezzük.

A „túlvilág” fogalom általánosságban minden területre, minden történésre és körülményre vonatkozik, ami a materiális világon kívül található. Szorosabb értelemben a holtak birodalmát (héberül: seol, görögül: hádész) jelenti.

Nem, az emberként, állatként vagy növényként ismétlődő, újbóli földi létezésről (reinkarnáció) alkotott elképzelések ellent mondanak a bibliai kijelentéseknek, és ezzel az evangélium tartalmának. Mert „elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak” (A zsidókhoz írt levél 9,27).

A „reinkarnáció“ olyan, keresztény tanításokkal ellentétes nézeteket jelöl, melyek szerint földi létét követően az ember különféle formában újra földi életre kel.

Kapcsolatban állunk az elhunytakkal, ha megemlékezünk róluk és imádkozunk értük.

A halott idézést vagy halott látást Isten tiltja, ezért tehát bűn: „… ne legyen átokmondó, se szellemidéző, se jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó… Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik” (Mózes ötödik könyve 18,10-12).

A túlvilágon a lelkek állapota Isten közelségét vagy messzeségét fejezi ki. A testi halál által az ember lelke nem tapasztal változást. Hit és hitetlenség, szeretet vagy gyűlölet nem csak itt a földön jellemzik az embert, hanem a túlvilágon is.

Erről az állapotról szól Jézus példázata is a gazdag férfiról és a szegény Lázárról (v.ö. Lukács evangéliuma 16,19-31), amikor egyrészről a védettség és oltalom, másrészről pedig a gyötrelem helyéről beszél. A halottak számára nyilvánvalóvá válhat állapotuk. Azok, akik gyötrődnek, segítségben bíznak.

Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 4,16-ban olvasunk a „Krisztusban elhunytakról”. Ők azok a holtak, akik víz és Szentlélek által újjászülettek, és felkészülnek Krisztus visszajövetelére. Ők is az Úr gyülekezetéhez tartoznak, és az Isten előtti igazságosság állapotában tartózkodnak, amit kegyelem és hit által nyertek el.

újjászületés víz és Szentlélek által: lásd 528.. kérdéstől

„Az igazak lelke azonban Isten kezében van, és gyötrelem nem érheti őket. Az esztelenek szemében úgy látszott, hogy meghaltak; a világból való távozásukat balsorsnak vélték, elmenetelüket megsemmisülésnek. De békességben vannak” (Bölcsességek könyve 3,1-3).

Igen, Krisztus meghozott áldozata óta jóra fordulhat a lelkek állapota a túlvilágon.

Halála után Jézus Krisztus elment a holtak birodalmába, és ott prédikált. Az evangélium hirdetése tartalmazza a változás lehetőségét annak számára, aki hitben befogadja.

Az üdvösség tehát az ember testi halála után is elnyerhető.

üdvösség: lásd 243.. kérdéstől és 546.. kérdés

Azok a túlvilági lelkek, akik soha nem hallottak az evangéliumról, nem éltek át bűnbocsánatot és nem részesültek a szentségekben, Istentől távoli állapotban tartózkodnak. Ezt az állapotot csak a Jézus Krisztusba és az ő áldozatába vetett hittel valamint a szentségek elfogadásával lehet leküzdeni.

Makkabeusok második könyve 12 ír olyanokról, akik bálványoknak szolgáltak, és elestek a harcban. Segítségért könyörögtek értük, bűnös lelki állapotukért. Pénzt gyűjtöttek, amin aztán áldozati állatokat vásároltak engesztelő áldozatul.

Bibliai kiindulópont az elhunytaknak adományozott szentségekre Pál első levele a korinthusiakhoz 15,29: Korinthusban élőket kereszteltek meg holtakért. Az újkor apostolai magukévá tették ezt a gyakorlatot. Ebből alakultak ki a napjainkban gyakorolt, elhunytakért tartott istentiszteletek.

Igen, közbenjárhatunk a megváltatlan lelkekért, és kérhetjük az Urat, segítsen rajtuk. Ugyancsak imádkozhatunk azért, hogy a lelkek eljussanak a Jézus Krisztusba vetett hitre, legyenek nyitottak és készek az üdvösség elfogadására, amit Isten ajándékozni akar nekik.

Mivel a Krisztusban elhunytak és élők egy közösséget képeznek, a túlvilágon és itt a földön egyaránt Krisztus lényének megfelelően cselekszenek, vagyis közbenjárnak a megváltatlan lelkekért.

A megváltás azonban kizárólag Jézus Krisztus által következhet be.

megváltás: lásd 215.. kérdéstől
üdvösség: lásd 243.. kérdés és 248.. kérdéstől

Az „evilág“ fogalom általánosságban minden területre, eseményre és állapotra vonatkozik, ami a materiális világon belül történik.

Élők és holtak felett Jézus Krisztus az Úr. Isten akarata, hogy minden ember segítségben részesüljön (v.ö. Pál első levele Timóteushoz 2,4-6). A prédikáció, a szentségek és a bűnök bocsánata által következik be. Ehhez nélkülözhetetlen a Jézus Krisztusba vetett hit; egyaránt vonatkozik élőkre és holtakra.

Hogy a halottaknak is hirdetni kell az evangéliumot, kijelenti Péter első levele 4,6: „Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy testben, emberi mértékek szerint ítéltessenek meg, de éljenek Isten szerint lélekben.”

„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János evangéliuma 3,16).

Az elhunytak számára a szent vízkeresztség, a szent megpecsételés és a szent úrvacsora adományozása úgy történik, hogy a látható cselekményt az apostol élőkön viszi véghez. Ennek során azonban az üdvözítő hatás nem az élők, hanem az elhunytak javát szolgálja.

Ahogy Jézus Krisztus a földön hozta meg áldozatát, úgy az üdvösség közvetítése is a földön történik az apostolok által.

szent vízkeresztség: lásd 481.. kérdéstől
szent úrvacsora: lásd 494.. kérdéstől
szent megpecsételés: lásd 515.. kérdéstől