02. A hitvallás
A hitvallás összefoglalja egy hit tanításának alapvető lényegét. A hitvallás tartalmazza, hogy miről tesznek hitbeli bizonyságot egy adott vallásfelekezet tagjai.
A hitvallás által különbözik egymástól egyik vallásfelekezet a másiktól.
Igen, már az Ószövetségben találhatók olyan szövegek, melyek kifejezésre juttatják a közös hitbeli meggyőződést. Egy ilyen hitvallásban olvassuk: „Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr” (Mózes ötödik könyve 6,4). A „Halld meg, Izráel” címszó alatt az izraeliták közösen tették le ezt a hitvallást. Ezzel hirdették az egyetlen Istenbe vetett hitüket egy olyan korban, amikor a körülöttük élő emberek számtalan sok istenséget tiszteltek.
Az Újszövetség szintén tartalmaz kijelentéseket, melyek formulákban kifejezésre juttatják, hogy Isten az üdvösséget ajándékozza Jézus Krisztusban.
Példák az újszövetségi hitvallásokra:
- „Jézus az Úr“ (Pál levele a rómaiakhoz 10,9);
- „Marana tha“ = „A mi Urunk eljön!“ (Pál első levele a korinthusiakhoz 16,22)
- „Az Úr valóban feltámadt“ (Lukács evangéliuma 24,34)
„Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. Mert szívvel hiszünk, hogy megigazoljunk, és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk” (Pál levele a rómaiakhoz 10,9.10).
Az első keresztény hitvallásokat „ősegyházi hitvallásoknak” hívjuk. A Krisztus utáni második és negyedik évszázad között születtek. Ebben az időszakban formálódott ki a háromszemélyű Istenről és a Jézus Krisztus lényéről szóló tanítás.
Mindez azért vált szükségessé, mert vita támadt hitbeli tartalmak miatt. Például, voltak olyan nézetek, melyek szerint Jézus Krisztus valójában nem szenvedett kereszthalált, és valójában nem is támadt fel. A hitvallásokkal elhatárolódtak ezektől a hamis tanításoktól.
Abban, hogy az Isten lényéről és működéséről alkotott kijelentések helyet kaptak-e a hitvallásokban, döntő fontosságú volt, hogy megegyeznek-e Krisztus és az apostolok tanításával.
A legfontosabb ősegyházi hitvallás az Apostoli Hitvallás (Apostolikum) és a Nicea-konstantinápolyi Hitvallás.
Fő vonásaiban az Apostoli Hitvallást a második században állították össze, majd a negyedik évszázadban kiegészítették. A Nicea-konstantinápolyi hitvallás a Niceában (Kr.u. 325) és a Konstantinápolyban (Kr.u. 381) tartott zsinat eredménye. Ez a hitvallás mindenekelőtt rögzíti a bizonyságtételt a háromszemélyű Istenről.
A „zsinat” magas méltóságú, egyházi tisztségviselők gyűlése, ahol megvitatják a hit fontos kérdéseit, és döntéseket hoznak.
„Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, a mi Urunkban, aki fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt; megfeszítették, meghalt és eltemették. Alászállt a poklokra, harmadnapon feltámadt a halottak közül, fölment a mennybe, ott ül a mindenható Atyaisten jobbján, onnan jön el ítélni élőket és holtakat. Hiszek a Szentlélekben. Hiszem a katolikus anyaszentegyházat, a szentek közösségét, a bűnök bocsánatát, a test feltámadását és az örök életet. Ámen.”
„Hiszek az egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden láthatónak és láthatatlannak Teremtőjében. Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki az Atyától született az idő kezdete előtt. Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű és minden általa lett. Értünk emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből. Megtestesült a Szentlélek erejéből Szűz Máriától, és emberré lett. Poncius Pilátus alatt értünk keresztre feszítették, kínhalált szenvedett és eltemették. Harmadnapra föltámadott az Írások szerint, fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján, de újra eljön dicsőségben ítélni élőket és holtakat, és országának nem lesz vége. Hiszek a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, aki az Atyától és a Fiútól származik, akit éppúgy imádunk és dicsőítünk, mint az Atyát és a Fiút. Ő szólt a próféták szavával. Hiszek az egy, szent, katolikus és apostoli Anyaszentegyházban. Vallom az egy keresztséget a bűnök bocsánatára. Várom a holtak föltámadását és az eljövendő örök életet. Ámen.”
A „katolikus“ kifejezés a görög „katholikós“ szóból ered, jelentése: „mindent átfogó”, „egységes”. A két ősegyházi hitvallásban a „katolikus” kifejezés nem egy egyházra, mint intézményre utal, hanem Krisztus egyházára, ami mindent átfogó és egységes.
Az Új Apostoli Egyház alapja a Szentírás. Az ősegyházi hitvallások lényeges tartalmakat foglalnak össze, melyek igazságát a Szentírás alátámasztja.
Ezért az Új Apostoli Egyház részben mindkét ősegyházi hitvallás tartalmát elfogadja: hiszünk a háromszemélyű Istenben, Jézus Krisztusban, mint valódi Istenben és emberben, Jézus születésében a szűz Mária által, a Szentlélek elküldésében, az egyházban, a szentségekben, Krisztus visszajövetelének várásában és a holtak feltámadásában.
Az egyes felekezetek (latinul: konfesszió) közötti különbségek ellenére, ezek a hitvallások egy olyan elemet testesítenek meg, ami összeköti a keresztényeket.
A „konfesszió“ (szó szerint: „vallástétel“) jelentése: „hitvallás”, „egyházi hovatartozás”. A „konfesszió” szót használjuk különféle keresztény vallási felekezetek megnevezésére is.
„Hiszek Istenben, az Atyában, mennynek és földnek mindenható teremtőjében.
Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban, ki megfogant a Szentlélektől, született a szűz Máriától, szenvedett Poncius Pilátus alatt, keresztre feszítették, meghalt, eltemették, elment az elhunytak birodalmába, harmadnapon feltámadt halálából, a mennybe ment; Isten, a mindenható Atya jobbján ül, ahonnan újra eljön.
Hiszek a Szentlélekben, az egyetlen, szent, egységes és apostoli egyházban, a szentek közösségében, a bűnök megbocsátásában, a holtak feltámadásában és az örök életben.
Hiszem, hogy egyházát az Úr Jézus irányítja, amihez elküldte, és még elküldi apostolait visszajöveteléig a megbízással, hogy tanítsanak, az ő nevében megbocsássák a bűnöket, valamint kereszteljenek vízzel és a Szentlélekkel.
Hiszem, hogy az Isten által kiválasztottakat kizárólag apostolok iktathatnak tisztségbe, és ők az apostoli tisztségből teljhatalmat, áldást és megszentelődést kapnak szolgálatukhoz
Hiszem, hogy a szent vízkeresztség az ember Szentlélekben való megújulásának első lépése, és általa a keresztségben részesült lélek felvételt nyer azoknak a közösségébe, akik hisznek Jézus Krisztusban, és Uruknak vallják őt.
Hiszem, hogy a szent úrvacsorát maga az Úr rendelte el, emlékezésül Krisztus egyszer hozott, mindörökre érvényes áldozatára és halálára. A szent úrvacsora méltó magunkhoz vétele biztosítja számunkra az életközösséget Jézus Krisztussal, a mi Urunkkal. Kovásztalan kenyérrel és borral ünnepeljük; mindkettőt meg kell szentelnie egy apostol által felhatalmazott tisztségviselőnek.
Hiszem, hogy a vízzel megkeresztelkedetteknek egy apostol által meg kell kapniuk a Szentlelket, hogy Isten gyermekei lehessenek, és elnyerjék az első zsengéhez tartozás előfeltételét.
Hiszem, hogy amint felment a mennybe, olyan biztosan visszajön az Úr Jézus, és a halottak és élők közül magához veszi az első zsengét, melyhez azok tartoznak, akik bíztak az ő visszajövetelében, és felkészültek erre; hogy a Bárány menyegzője után velük együtt visszatér a földre, felépíti a békesség birodalmát, és ők királyi papságként uralkodnak vele. A békesség birodalmának végén megtartja az utolsó ítéletet. Ezután Isten új eget és új földet teremt, és népe körében lakozik.
Hiszem, hogy köteles vagyok engedelmeskedni a társadalmi törvényeknek, amennyiben azok nem mondanak ellent az isteni parancsolatoknak.
Az Újapostoli Hitvallás a Szentírás magyarázatának és az ősegyházi vallástételek eredménye az apostolok által.
Mai formájában - tartalmilag és nyelvileg – a hitbeli tanítás fejlődésének és az ismeret elmélyítésének megfelelően keletkezett.
Megfogalmazásának alapja a meggyőződés volt, miszerint: Isten szeretete, kegyelme és mindenhatósága tökéletes teljességében nem leírható. Mindezek még mindig nagyobbak annál, mint amit emberek elmondhatnak róluk. Így a hitvallás nem állít fel korlátokat, melyek más keresztényeket megfoszthatnának az üdvösség elnyerésétől.
Az Újapostoli Hitvallás tíz pontban lényegileg összefoglalja és kifejezésre juttatja az Új Apostoli Egyház tanítását. Feladata az is, hogy formálja és erősítse az újapostoli keresztények hitbeli beállítottságát.
Mindemellett a hitvallás azt is szolgálja, hogy más emberek megismerhessék az újapostoli hit legfontosabb tartalmát.
Hitvallásunk első három pontja szinte teljesen megegyezik az apostoli hitvallással; a háromszemélyű Istenről van szó. Az ezt követő 4. és 5. pont az apostolok tevékenységét írja le, ezen kívül az 5. pont a többi tisztségviselőét is. A 6, 7 és 8. pont a három szentséggel foglalkozik. A 9. pont tartalma jövőbeli reménységünk (eschatologia). A 10. pont témája, hogyan viszonyuljunk a világi, társadalmunkat irányító hatalmakhoz?
Az „eschatologia“ az „utolsó események tanítása”. Egyaránt vonatkozhat az egyes emberek jövőjére („individuális eschatologia”) és az üdvösség történelmének befejezésére („univerzális eschatologia”).
Hitvallásunk első pontja Isten, az Atya teremtő lényével foglalkozik.
Hitvallásunk második pontja Jézus Krisztusról, a keresztény hit alapjáról és tartalmáról beszél.
Hitvallásunk harmadik pontja vallást tesz a Szentlélekbe, vagyis az istenség harmadik személyébe, valamint az egyházba és a további üdvösségbe vetett hitről.
Hitvallásunk negyedik pontjának lényege, hogy Jézus Krisztus kormányozza egyházát, és e kormányzás apostolainak elküldésében jut kifejezésre.
Hitvallásunk ötödik pontjában a lelkigondozói tisztségről van szó.
Hitvallásunk hatodik pontjának tartalma a szent vízkeresztség.
Hitvallásunk hetedik pontja a szent úrvacsorával foglalkozik.
Hitvallásunk nyolcadik pontja a szent megpecsételést tematizálja.
Hitvallásunk kilencedik pontja Krisztus visszajöveteléről és az azt követő eseményekről szól.