01. Isten kinyilatkozásai
Az Istenbe vetett hit eredete magában Istenben keresendő. Felismerhetővé teszi magát az ember számára: „megnyilatkozik” neki.
Tehát a bizonyosságot, hogy Isten létezik, maga Isten ajándékozta az embernek. Isten nem rejtőzik el, hagyja, hogy az emberek felismerjék, hogy az emberek beszélhessenek vele, és hihessenek Istenben.
„Mert ami megismerhető az Istenből, az nyilvánvaló előttük [emberek], mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható” (Pál levele a rómaiakhoz 1,19.20).
Isten sokféle módon megnyilatkozik, a természetben és a történelemben egyaránt.
Isten a természetben, az univerzum létében az emberek és az állatok Teremtőjeként mutatkozik meg.
„Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet. Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből …“ (A zsoltárok könyve 104,13.14).
Isten megnyilatkozik az embereknek a történelemben. Így például Izráel népét kivezette az egyiptomi fogságból, és megadta neki a Tízparancsolatot. Isten legnagyobb megnyilatkozása a történelemben az volt, hogy Jézus Krisztusban Isten emberré lett, és a földön munkálkodott. 2.000 évvel ezelőtt élt. Jézus Krisztus személyében Isten a Megváltóként nyilatkozott meg.
„De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát” (Pál levele a galatákhoz 4,4).
Isten egy szellemi lény. Megnyilatkozik Istenként, aki
- az Atya, a Teremtő és a teremtés fenntartója (Mózes első könyve 1; Mózes első könyve 8,21.22),
- a Fiú, a Megváltó és üdvösséget hozó (János első levele 5,20),
- a Szentlélek, a Pártfogó, aki elvezet minden igazságra (János evangéliuma 16,13).
Isten kinyilatkozásait a Szentírás közvetíti.
„Isten kinyilatkozásai” alatt több mindent értünk:
- Isten felismerhetővé teszi magát. Feltárja saját lényét (Isten „önmegnyilatkozása”).
- Isten közvetíti akaratát az embernek.
- Isten szeretettel fordul az emberhez, elsősorban igéjével és szentségeivel.
Igen, Isten kinyilatkoztatja a jövőt is: Megígérte, hogy Jézus Krisztus újra eljön (v.ö. János evangéliuma 14,3). Azok számára, akik visszajövetelekor átváltoznak és elragadtatnak (Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 4,13-18), Isten teljes egészében megnyilatkozik – akkor olyannak fogják őt látni, amilyen valójában (v.ö. János első levele 3,1.2).
„Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában” (János első levele 3,1.2).
Igen, az apostoli tisztségben működő Szentlélek által az emberek ismereteket és bepillantást kapnak Isten tetteiről, melyek az üdvösség elnyerését szolgálják. A Biblia tartalmazza, a Szentlélek pedig feltárja ezeket.
Az embernek hinnie kell Istenben és az ő kinyilatkozásaiban. Az ember kizárólag hittel fogadhatja be az isteni kinyilatkozásokat. Ha hisz, akkor számára értékes, és életét meghatározza mindaz, ami isteni eredetű.
Ha valaki nem hisz Istenben, mint Teremtőben, annak szemében például a világmindenség nem Isten művét jelenti, melyben megmutatkozik a Teremtő, hanem csak a természet véletlenszerű folyamatának eredményét látja benne.
A hit nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az ember eljusson Isten közelségébe. Mindemellett a hit nem olyasvalami, amit az ember önmagától létrehoz. A hit Isten kegyelmének bizonyítéka, tehát ajándék. Az ember vágyakozzon erre az ajándékra, és fogadja el. A hit odavezet, hogy az ember felismeri Istent, bízik Istenben, és életét Isten akarata szerint alakítja.
„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (A zsidókhoz írt levél 11,1).
„Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hinnie kell, hogy ő van; és megjutalmazza azokat, akik őt keresik” (A zsidókhoz írt levél 11,6)
A hitet a Szentlélek ajándékozza és erősíti. Ez többek között az evangélium hirdetése által történik, a Szentírás alapján.
„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által” (Pál levele a rómaiakhoz 10,17).
A Szentírás – Biblia – az Isten tetteit, ígéreteit és parancsolatait tartalmazó írások gyűjteménye. Az Ószövetségből és az Újszövetségből áll. A Szentírás közvetíti Isten kinyilatkoztatásait, de nem tartalmazza teljességében Isten minden tettét. Isten gondoskodott arról, hogy mindaz fennmaradjon, ami az emberek üdvössége számára fontos.
„Biblia“ latin eredetű szó, jelentése „könyvek, könyvtekercsek”.
A Szentírás szerzője Isten. Emberek, akiket a Szentlélek erre ösztönzött (inspirált), lejegyezték mindazt, amit Isten kinyilatkoztatott. A bibliai könyvek formáját és kifejezésmódját meghatározza írójuk képzeletvilága, valamint az adott korban szerzett tapasztalatai.
Az „inspiráció“ szó jelentése: „előérzet, ösztönös megérzés”. Az isteni inspiráció azt jelenti, hogy a Szentlélek egy embert valamire ösztönöz, valamit közvetít neki.
Igen, Isten gondoskodott róla, hogy a bibliai könyvek tartalma évszázadokon át hamisítatlan maradjon.
A bibliai könyvek gyűjteménye évszázadok folyamán jött létre. Létrejötte nem csupán emberi megfontolásnak köszönhető, hanem mindenekelőtt Isten akaratának.
Az Ószövetségben található keresztény kánon alapja a zsidóság héber kánona, melynek írásai nagy valószínűséggel közel 1000 év alatt keletkeztek.
Az Újszövetség kánona az evangéliumokból, az apostolok cselekedeteiből, a levelekből és egy prófétai könyvből, János jelenéseiből áll. Az ősegyházban először Pál levelei álltak a középpontban. Később kibővült az evangéliumokkal – melyek közül Márk evangéliuma a legrégebbi – és a többi írással. Az Újszövetség írásai körülbelül 70 év alatt keletkeztek.
Hogy a keresztény hit ezen eredeti bizonyítékai fennmaradjanak és továbbadhatók legyenek, egy gyűjteményben kerültek összefoglalásra, amit végül a különböző zsinatokon „kánonként” elfogadtak és igazoltak.
A „kánon“ azon írások gyűjteménye, melyek egy vallásfelekezet tanításában mérvadók. A keresztény hit számára ezek az Ószövetség és az Újszövetség írásai.
A „zsinat“ kifejezés a görög „synodos“ szóból ered, jelentése: „egyházi gyűlés, tanácskozás”. A zsinat az egyházi grémium tanácskozása, melynek teljhatalma van döntéseket hozni fontos ügyekben.
A Szentírás két fő részre tagolódik: az Ószövetségre, ami a Krisztus születése előtti időszakot érinti, valamint az Újszövetségre, ami Krisztus születésével kezdődik.
Az Ószövetség képszerű leírásokat tartalmaz a teremtésről és az első emberekről, valamint Izráel népének származásáról és történelméről. Továbbá az Ószövetségben olvashatók Istent dicsőítő énekek, intelmek és az embernek adott ígéretek.
Az Újszövetség az evangéliumokban és az Apostolok Cselekedeteiben Jézus Krisztusról, az ő apostolairól és az első keresztény gyülekezetekről ír. Továbbá tartalmazza az apostolok leveleit, melyeket gyülekezetekhez és egyes személyekhez intéztek. János jelenései, az Újszövetség prófétai könyve Jézus Krisztus visszajövetelével és további eljövendő eseményekkel foglalkozik.
Az Ószövetség 17 történelmi könyvből, öt tanítói könyvből és 17 prófétai könyvből áll.
A 17 történelmi könyv:
- Mózes öt könyve (Genezis, Exodus, Levitikusz, Numeri, Deuteronomium)
- Józsué könyve
- A bírák könyve
- Ruth könyve
- Sámuel két könyve
- A királyok két könyve
- A krónikák két könyve
- Ezsdrás könyve
- Nehémiás könyve
- Eszter könyve
Az öt tanítói könyv:
- Jób könyve
- A zsoltárok könyve
- A példabeszédek könyve
- A prédikátor könyve
- Énekek éneke
A 17 prófétai könyv:
- Ézsaiás próféta könyve
- Jeremiás próféta könyve
- Jeremiás siralmai
- Ezékiel próféta könyve
- Dániel próféta könyve
- Hóseás próféta könyve
- Jóel próféta könyve
- Ámósz próféta könyve
- Abdiás próféta könyve
- Jónás próféta könyve
- Mikeás próféta könyve
- Náhum próféta könyve
- Habakuk próféta könyve
- Zofóniás próféta könyve
- Haggeus próféta könyve
- Zakariás próféta könyve
- Malakiás próféta könyve
A 14 apokrif könyv:
- Judit könyve
- Bölcsességek könyve
- Tóbiás könyve
- Sirák fia könyve
- Báruk könyve
- Makkabeusok két könyve
- Részek Eszter könyvéből
- Részek Dániel könvéből
- Zsuzsanna története
- Bél és a kígyó története
- A négy vadállat
- Azarja imádsága
- A három ifjú éneke
- Manassé imádsága
Az Ószövetségi könyvek tartalomjegyzéke az apokrif írásokkal együtt:
- Mózes öt könyve
- Józsué könyve
- A bírák könyve
- Ruth könyve
- Sámuel két könyve
- A királyok két könyve
- A krónikák két könyve
- Ezsdrás könyve
- Nehémiás könyve
- Tóbiás könyve
- Judit könyve
- Eszter könyve / Részek Eszter könyvéből
- Makkabeusok két könyve
- Jób könyve
- A zsoltárok könyve
- A példabeszédek könyve
- A prédikátor könyve
- Énekek éneke
- Bölcsesség könyve
- Sirák fia könyve
- Ézsaiás próféta könyve
- Jeremiás próféta könyve
- Jeremiás siralmai
- Báruk könyve
- Ezékiel próféta könyve
- Dániel próféta könyve / Részek Dániel könyvéből
- Hóseás próféta könyve
- Jóel próféta könyve
- Ámósz próféta könyve
- Abdiás próféta könyve
- Jónás próféta könyve
- Mikeás próféta könyve
- Náhum próféta könyve
- Habakuk próféta könyve
- Zofóniás próféta könyve
- Haggeus próféta könyve
- Zakariás próféta könyve
- Malakiás próféta könyve
Az „apokrif“ kifejezés a görög „apokryphos“ szóból ered, aminek jelentése: „titkos, sötét”. Az apokrifok („rejtett írások”) olyan bibliai könyvek, melyeket nem tartalmaz minden bibliai kiadás, ha pedig mégis, akkor az Ószövetség részeként.
Az Új Apostoli Egyház az apokrif írásokat ugyanolyan fontosnak tartja, mint a többi ószövetségi írást.
Az Újszövetség öt történelmi könyvből, 21 tanítói könyvből és egy prófétai könyvből áll.
Az öt történelmi könyv:
- Máté evangéliuma
- Márk evangéliuma
- Lukács evangéliuma
- János evangéliuma
- Az apostolok cselekedetei
A 21 tanítói könyv:
- Pál levele a rómaiakhoz
- Pál két levele a korinthusiakhoz
- Pál levele a galatákhoz
- Pál levele az efezusiakhoz
- Pál levele a filippiekhez
- Pál levele a kolosséiakhoz
- Pál két levele a thesszalonikaiakhoz
- Pál két levele Timóteushoz
- Pál levele Tituszhoz
- Pál levele Filemonhoz
- A zsidókhoz írt levél
- Jakab levele
- Péter két levele
- János három levele
- Júdás levele
A prófétai könyv:
- Jelenések könyve (Apokalipszis)
A Szentírás az Új Apostoli Egyház tanításának az alapja. A Szentírás szolgál kiindulópontként az istentiszteletek prédikációihoz.
A Szentírás helyes megértése teljes mélységében csak a Szentlélek működése által lehetséges. Jézus apostolainak megbízásához tartozik a Szentírás kifejtése a tanítás és a hit gyakorlása érdekében.
„Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait” (Pál első levele a korinthusiakhoz 4,1).
A Szentírás középpontjában Jézus Krisztus áll. Erre vonatkozik a kifejezés: „Jézus Krisztus az Írás közepe.” Ezért az Ószövetséget is mindig belőle kiindulva kell értelmezni. Az Ószövetség kimondja és előkészíti a Messiás eljövetelét. Az Újszövetség Jézus jelen és jövőbeni működését írja le.
A hívő ember életében nagy jelentősége van a Szentírásnak: Vigasztal és felépít, útmutatást nyújt és intelmez, elmélyíti és megerősíti az ismeretet és a hitet.
Az istenfélés és az imádkozás a Szentírás helyes megértéséhez – ezek jelentik a Bibliával történő, hitet erősítő foglalkozás alapját.
A keresztények hisznek az egy Istenben – az Atyában, a Fiúban és a Szentlélekben. Jézus Krisztus által az emberek számára lehetővé vált a háromszemélyű Istenbe vetett hit.
A Fiú, Jézus Krisztus beszélt mennyei Atyjáról, akiben az emberek higgyenek. Isten, az Atya többszörösen bizonyságot tett arról, hogy Jézus Krisztus az ő Fia (Lukács evangéliuma 3,22; 9,35).
Végül Jézus Krisztus megígérte, hogy pártfogóként és támaszként elküldi a Szentlelket.
„Tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében” (Máté evangéliuma 28,19).
„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek” (János evangéliuma 14,26).