A szentségek Isten kegyelmének alapvető közvetítése. Szent cselekmények, melyek arra szolgálnak, hogy az ember üdvösséget nyerjen, felvétessen az Istennel való életközösségbe, és megmaradjon abban. A három szentség elfogadása megnyitja a lehetőséget ahhoz, hogy Krisztus visszajövetelekor a hívők egyesüljenek az Úrral.
A szentségekben rejlő üdvösség alapja Jézus Krisztus emberré válása, áldozati halála és feltámadása, valamint a Szentlélek elküldése és munkálkodása.
Ahhoz, hogy a szentség kifejthesse üdvözítő hatását, nélkülözhetetlen a hit.
Egy szentség négy, egymással összefüggő tényezőből fejti ki a hatását:
A Szentírásban többek között ez áll: „Mert hárman vannak, akik bizonyságot tesznek: a Lélek, a víz, a vér; és ez a három egy” (1Jn 5,7.8). E felsorolás szerint az Új Apostoli Egyház három, Jézus által elrendelt szentséget ismer.
A szent vízkeresztség szentségével a háromszemélyű Isten kegyelmének első és alapvető adományozásában részesül az a hívő, aki hisz Jézusban. A keresztséggel részesévé válik annak a váltságnak, amit áldozati halálával Jézus Krisztus meghozott az emberekért.
Az örökölt bűn eltöröltetik, a megkeresztelt első közeli kapcsolatba kerül Istennel – keresztény lesz. Ezzel az egyház tagjává válik, tehát azok közösségébe kerül, akik hisznek Jézus Krisztusban, és Uruknak vallják őt. A keresztségben részesülő fogadalmat tesz, hogy kerüli a bűnt, és életét Krisztus követésében éli.
A vízkeresztség az első lépés az ember megújulásához a Szentlélekben. Benne Isten megnyitja a kaput a Krisztusban való, végül pedig a teljes megváltáshoz vezető úthoz. A szent vízkeresztség és a szent megpecsételés együtt biztosítja a víz és a Szentlélek általi újjászületést.
A szent vízkeresztségben gyermekek is részesülhetnek. Az ő esetükben szüleik tanúskodnak Jézus Krisztusba vetett hitükről, és fogadalmat tesznek, hogy a megkeresztelt gyermeket az evangélium szerint nevelik.
Mivel a szent vízkeresztség Krisztus egész egyházában adományozható, ezért a más egyházakban, a háromszemélyű Isten nevében és vízzel véghezvitt keresztség teljességben érvényes.
A szent megpecsételés szentsége a Szentlélek adományozását közvetíti a hívőnek – Isten Lelke maradandó lakhelyet foglal el az emberben, általa maga Isten a saját lényének részét ajándékozza.
A víz és Szentlélek általi újjászületés, amit Isten a szent vízkeresztséggel megkezdett, a megpecsételésben befejeződik. A megkeresztelt ember Isten gyermekévé és az eljövendő üdvösség örökösévé válik; elhívott, hogy az Úr menyasszonyához tartozzon, és első zsengeként bejusson Krisztus eljövendő országába.
A szent vízkeresztséggel megalapozott, ember és Isten közötti első közeli kapcsolat a szent megpecsételéssel új minőséget nyer.
A Szentírás bizonysága szerint a szent megpecsételés az apostoli tisztséghez kötődik, adományozása egy apostol kézrátételével és imádkozásával történik, gyermekek és felnőttek esetében egyaránt.
A szentségekben minden ember részesülhet, kortól, származástól és nemtől függetlenül.
A szent úrvacsora az öröm és a hálaadás ünnepe. A megemlékezés lakomája, mert benne elsősorban megemlékezünk Jézus Krisztus haláláról, mint egyedülálló és mindörökre érvényes történésről.
A vallástétel lakomája is – vallástétel Jézus Krisztus haláláról, feltámadásáról és visszajöveteléről.
A szent úrvacsora háromszoros tekintetben közösségi lakoma – Jézus Krisztus együtt az apostolokkal, a hívőkkel és az istentisztelet gyülekezetével.
A szent úrvacsora fenntartja a lélek örök életét, és megadja számára a biztonságot, hogy életközösségben marad a megváltó Jézus Krisztussal (Jn 6,51-58). Jézus „teste és vére” ma kenyérként és borként, ostya formájában kerül átadásra.
A kenyér és bor a konszekráció, vagyis a megszentelés és annak szavai által lényegükben nem változnak, társul viszont hozzájuk Jézus teste és vére (konszubsztancia).
A szent úrvacsora ünneplésekor a kenyér és a bor az emberi természetet valamint Krisztus testének és vérének isteni mivoltát tükrözi.
A kenyér és a bor nem hasonlatok vagy szimbólumok Krisztus testére és vérére; Krisztus teste és vére valóban jelen van (reálprezencia).
Jézus Krisztus áldozata is jelen van a szent úrvacsorában.
Hittel történő elfogadásával az ember magához veszi Jézus lényét, és új erőt merít ahhoz, hogy leküzdjön mindent, ami meggátolhatná lelkének örök üdvösségében (v.ö. Jel 12,11).